2013.12.02. 16:43, Domi1994
Nem értettem semmit sem.
Liam életéért hosszú ideig küzdöttek, de úgy tűnt, hogy túlélte. Harry és Louis berakta a kocsiba a srácot.
-A mai napon minden jól összejött… Rebecca szállj be a kocsiba, felmegyünk hozzám.-utasított.
Nem mertem ellenkezni. Beszálltam az autójába és elindultunk.
-Harry?
-Hmm?
-Haragszol rám?
-Miért?-nézett rám.
-Mert elszöktem és mert ez a baleset miattam volt..-hajtottam le a fejemet.
-Nem miattad volt.-simogatta meg a hajamat.
-De… Ha nem akarok hazamenni akkor nem lenne ez az egész.
-Elég az önsajnálatból. Hogy felvidítsalak ha hazaérünk főzhetsz nekem valami finomat.-mondta és rám mosolygott.
Egy kacaj hagyta el a számat. Tudta, mikor mit kell mondani.
-Mi ennyire vicces?
-Eszembe jutott, az amikor kiugrottál az ablakomból.
-És amikor te is kiugrottál az enyémből, ami az emeleten van?
Mindketten komolyabbak lettünk. Tudta, hogy mivel lehet elrontani a jó kedvet.
-Tényleg, még nem mondtad el, hogy miért tetted ezt.-nézett rám szigorúan.
-Mert utállak…-mondtam halkan. Éreztem, ahogy néhány könnycsepp gördül végig az arcomon.
-Mindjárt ott vagyunk. Louis hazavisz, ha szeretnéd.-hallottam hangját, majd kezével végig simogatta az arcomat és letörölte a könnyeimet.
-Az utat figyeld…-szóltam rá.
-Hazavigyen Louis?
-Igen.-mondtam szinte suttogva. Az ablakon bambultam ki, nem akartam a szemébe nézni.
-De akkor ott is marad veled.-mondta.
Nem válaszoltam erre.
Amikor Harry a felhajtóra felhajtott, láttam hogy Louis már vár. Kiszálltam a kocsiból és Harry után mentem. Louis-hoz ment és mondott neki valamit.
-Menj a kocsihoz kicsim.-mondta majd egy puszit nyomott a fejem tetejére és eltolt a kocsi fele.
Szívem szerint felpofoztam volna. Louis odasietett az autóhoz.
-Hölgyem.-nyitotta ki az ajtót.
Biztos azt várta, hogy jót röhögök rajta, de nem tettem. Nem volt vicces. Beszálltam és Louis is. Elindultunk.
-Miért vagy ilyen mostanában velem?
-Milyen vagyok?
-Le se szarsz. Most is az ablakon bambulsz kifele.
-Szerintem nem kell foglalkoznom veled.-mondtam és megint könnyek gyülekeztek a szememben.
-Most sírsz?-nézett rám.
Nem válaszoltam csak bámultam tovább kifelé.
-Jó…-mondta halkan Louis és visszafordult.
Sms-em érkezett ebben a percben Harry-től. Mintha tudta volna, hogy sírok..
„Jól vagy babe?;) xx”
Nem tudtam nem elmosolyogni ezen.
„Igen ._.”-kapta válaszul.
-Kinek írtál?-kérdezte Louis.
-Harry-nek..-forgattam a szememet.
„Nem tudsz másik bébicsőszt küldeni?”-írtam neki.
„Válassz. Gemma, a nővérem (nem ajánlom) vagy Zayn (ajánlom)?”
„Gemma”
„Zayn-t is küldöm.”
„Ha Gemma azt mondja, hogy ő a jobb Styles, mondd hogy nem mert Harry..És Louis is ott marad”-küldte.
Ezen ismét elmosolyodtam. Harry és Gemma között is vannak versengések? Nem gondoltam volna. Louis a szeme sarkából figyelte, hogy mit írok. Amint megérkeztünk kipattantam a kocsiból. Az ajtóhoz siettem. Fogtam a kulcsot és kinyitottam. A szobámba rohantam és bezártam az ajtómat.
-Rebecca.-kopogott Louis.
-Mi az?
-Kijönnél onnan?
-Te meg elmennél a házamból?
-Rebecca, beszéljük meg.
-Louis ezen nincs mit megbeszélni. Megöltél valakit a szemem láttára…
-Harry szerinted hány embert ölt meg? Többet mint én.
Kinyitottam az ajtót és a fele testemet kidugtam rajta.
-De nem előttem.-mondtam.
Louis erre kirángatott és megfogta mindkét csuklómat majd a fejem fölé húzta őket.
-Engedj el!-követeltem.
-Harry-nek egy idő után elege lesz a hisztiből.
-Akkor legalább kinyír és nem kell se veled, se vele lennem!
Louis a csuklóimat már csak egy kézzel szorította, a másik kezével pedig felpofozott. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer Louis fel fog pofozni. Tudtam, hogy Harry megteszi, de nem gondoltam volna, hogy ő is…
Végre sikerült fogásából kiszabadulnom. Sírva berohantam a szobámba. Láttam, hogy egy szőkés hajú lány állt a bejárati ajtóban. Gemma volt. Ledobta a csomagjait a földre. Louis be akart jönni a szobámba, de a lány félrelökte. Látta, ahogy felpofozott.
-Be ne merj jönni.-fenyegette meg Louis-t az ujjával majd becsapta az ajtót és bezárta.
-Istenem. Jól vagy?-kérdezte.
-Hát..fogjuk rá.-törölgettem a könnyeimet.
Gemma megölelt.
-Louis nem ilyen. Hidd el.-mondta halkan.
-Én ilyennek ismertem meg..
Gemma csak bámult engem. Gyönyörű szemei voltak.
-Rebecca.-kopogott Louis.
-Mi van?-válaszolt helyettem Gemma.
-Kijönnél Rebecca?
-Hogy felpofozz?
-Louis akadj le kicsit.-mondta Gemma.
Gemma lazának tűnt. Nagyon szimpatikus volt. Rámosolyogtam a lányra.
-Látod? Én vagyok a jobb Styles.-mondta.
-Most azt kell mondanom, hogy nem mert Harry.-kuncogtam.
-Az a szemét.-nevetett fel Gemma.
Ismét sms-em jött.
„Na megérkezett Gemma?”
„Igen. Liam hogy van?”
„Jobban”-írta.
Nem volt túl meggyőző.
-Harry mindent elmesélt rólad. Odavan érted. Imádja, hogy nem könnyű megszerezni téged.-mondta Gemma.
-Akkor ha könnyen adom magam, elenged?
-Nem Rebecca. Nem fog.-mosolygott.
-Reménykedtem benne…
-Hagylak aludni… és hidd el, Harry-vel nem olyan rossz. Vigyázni fog rád.-mondta majd rám kacsintott és kisétált.
-Gemma!-szóltam utána. A lány visszajött.
-Harry tényleg lelőtt volna?
-Eszébe juthatott, de nem tette volna. Soha.-mondta majd kisétált megint.
Gemma-t Louis váltotta fel. Az ágyamban a fal felé fordultam. Nem akartam vele beszélni.
-Rebecca.-szólt.
Szipogtam egyet. Síni kezdtem megint.
-Ne haragudj rám. Feszült vagyok mostanában.
-Felejtsük el. Jó?-ajánlottam fel.
-Soha nem ütöttem meg még egy lányt sem rajtad kívül.
-Szóval engem ért a megtiszteltetés és én lehettem az első?-nevettem fel kínomban.
Hallottam, ahogy a bejárati ajtóm csapódik. Kisiettem megnézni ki jött be. Harry volt az.
-Miről maradtam le?-nézett rám.
-El sem tudod hinni…-mondtam halkan.
Harry szétnyitotta karjait, hogy öleljem meg. Más esetben nem tettem volna meg, de most jól esett az ölelése.
-Mi történt?-kérdezte halkan.
A fejemet ráztam.
-Mi történt? Ha kérdezek te válaszolsz.
-L-Louis..megpofozott..
-És miért?
Sírtam tovább. Azt hittem megvigasztal, de nem. Harry az asztalhoz vezetett, hogy üljünk le.
-Hagyd már.-hallottam Gemma hangját.
-Ha kérdezek tőle válaszoljon.
Felálltam, hogy besiessek a szobámba, addig ameddig vitáznak, de Harry megragadta a csuklómat. Erősen szorította.
-Ez fáj.-mondtam halkan.
-Ülj vissza.-utasított.
Megtettem, mert féltem tőle.
-Harry ne parancsolgass.-mondta Gemma.
-Gemma befognád?
-A szádat? Ezer örömmel.-mondta.
-Gemma!-kiabált rá.
-Jó. Már itt sem vagyok.-mondta mosolyogva.
Bírtam/bírom Gemma stílusát.
-Na miért pofozott fel?-nézett rám Harry.
-Mert hisztiztem.
-Louis!-hívta.
A srác odasétált és lehuppant mellém egy székre.
-Igen?-kérdezte.
-Rebecca. Hagyj minket magunkra.-kérte Harry.
Felálltam és besiettem a szobámba.
*Harry szemszöge*
Dúltak bennem az indulatok. Dühös voltam Louis-ra. Rebecca az én barátnőm, csak én érhetek hozzá. Neki nincs joga felpofozni.
-Miért pofoztad fel?
-Harry, depressziós.
-És ezért tettél rá még egy lapáttal?
-Azt akarja, hogy öld meg.
Ezek a szavak szarul estek. Rebecca tényleg ezt akarná? Én ezt soha nem tenném meg.
*Rebecca szemszöge*
A szobámban az ágyamon ültem. Gondolkoztam.
-Rebecca?-nyitott be Harry.
-Igen?-kérdeztem halkan.
-Miért akarod, hogy öljelek meg?-kérdezte elkerekedett szemekkel.
-M-mert vége lenne ennek az egésznek.
-Miért akarod, hogy vége legyen?
Harry-t érdekelte ez. Úgy éreztem magamat, mint egy kihallgatáson.
-M-mert normális életet akarok. Azért jöttem ide, hogy új életet kezdjek.
-Ez sikerült is..-mondta.
-De nem ilyet.-fejemet a kezembe temettem, mert félte, hogy felpofozzon ezért.
-És ezért meg akarsz halni?
Nagyon jóóó lett. Hamar a kövit . *-* xoxo
Köszönöm, de a blog átköltözött!!!! mostantól ott keressétek az új részeket :) a fejezetek menüpotnban ellinkeltem nektek :)