Nem értettem semmit sem.

Liam életéért hosszú ideig küzdöttek, de úgy tűnt, hogy túlélte. Harry és Louis berakta a kocsiba a srácot.

-A mai napon minden jól összejött… Rebecca szállj be a kocsiba, felmegyünk hozzám.-utasított.

Nem mertem ellenkezni. Beszálltam az autójába és elindultunk.

-Harry?

-Hmm?

-Haragszol rám?

-Miért?-nézett rám.

-Mert elszöktem és mert ez a baleset miattam volt..-hajtottam le a fejemet.

-Nem miattad volt.-simogatta meg a hajamat.

-De… Ha nem akarok hazamenni akkor nem lenne ez az egész.

-Elég az önsajnálatból. Hogy felvidítsalak ha hazaérünk főzhetsz nekem valami finomat.-mondta és rám mosolygott.

Egy kacaj hagyta el a számat.  Tudta, mikor mit kell mondani.

-Mi ennyire vicces?

-Eszembe jutott, az amikor kiugrottál az ablakomból.

-És amikor te is kiugrottál az enyémből, ami az emeleten van?

Mindketten komolyabbak lettünk. Tudta, hogy mivel lehet elrontani a jó kedvet.

-Tényleg, még nem mondtad el, hogy miért tetted ezt.-nézett rám szigorúan.

-Mert utállak…-mondtam halkan. Éreztem, ahogy néhány könnycsepp gördül végig az arcomon.

-Mindjárt ott vagyunk. Louis hazavisz, ha szeretnéd.-hallottam hangját, majd kezével végig simogatta az arcomat és letörölte a könnyeimet. 

-Az utat figyeld…-szóltam rá.

-Hazavigyen Louis?

-Igen.-mondtam szinte suttogva. Az ablakon bambultam ki, nem akartam a szemébe nézni.

-De akkor ott is marad veled.-mondta.

Nem válaszoltam erre. 

Amikor Harry a felhajtóra felhajtott, láttam hogy Louis már vár.  Kiszálltam a kocsiból és Harry után mentem. Louis-hoz ment és mondott neki valamit.

-Menj a kocsihoz kicsim.-mondta majd egy puszit nyomott a fejem tetejére és eltolt a kocsi fele.

Szívem szerint felpofoztam volna. Louis odasietett az autóhoz.

-Hölgyem.-nyitotta ki az ajtót.

Biztos azt várta, hogy jót röhögök rajta, de nem tettem. Nem volt vicces. Beszálltam és Louis is. Elindultunk.

-Miért vagy ilyen mostanában velem?

-Milyen vagyok?

-Le se szarsz. Most is az ablakon bambulsz kifele.

-Szerintem nem kell foglalkoznom veled.-mondtam és megint könnyek gyülekeztek a szememben.

-Most sírsz?-nézett rám.

Nem válaszoltam csak bámultam tovább kifelé.

-Jó…-mondta halkan Louis és visszafordult. 

Sms-em érkezett ebben a percben Harry-től. Mintha tudta volna, hogy sírok..

„Jól vagy babe?;) xx”

Nem tudtam nem elmosolyogni ezen.

„Igen ._.”-kapta válaszul.

-Kinek írtál?-kérdezte Louis.

-Harry-nek..-forgattam a szememet.

„Nem tudsz másik bébicsőszt küldeni?”-írtam neki.

„Válassz. Gemma, a nővérem (nem ajánlom) vagy Zayn (ajánlom)?”

„Gemma”

„Zayn-t is küldöm.”

„Ha Gemma azt mondja, hogy ő a jobb Styles, mondd hogy nem mert Harry..És Louis is ott marad”-küldte.

Ezen ismét elmosolyodtam. Harry és Gemma között is vannak versengések? Nem gondoltam volna. Louis a szeme sarkából figyelte, hogy mit írok. Amint megérkeztünk kipattantam a kocsiból. Az ajtóhoz siettem. Fogtam a kulcsot és kinyitottam. A szobámba rohantam és bezártam az ajtómat.

-Rebecca.-kopogott Louis.

-Mi az?

-Kijönnél onnan?

-Te meg elmennél a házamból?

-Rebecca, beszéljük meg.

-Louis ezen nincs mit megbeszélni. Megöltél valakit a szemem láttára…

-Harry szerinted hány embert ölt meg? Többet mint én.

Kinyitottam az ajtót és a fele testemet kidugtam rajta.

-De nem előttem.-mondtam.

Louis erre kirángatott és megfogta mindkét csuklómat majd a fejem fölé húzta őket.

-Engedj el!-követeltem.

-Harry-nek egy idő után elege lesz a hisztiből.

-Akkor legalább kinyír és nem kell se veled, se vele lennem!

Louis a csuklóimat már csak egy kézzel szorította, a másik kezével pedig felpofozott. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer Louis fel fog pofozni. Tudtam, hogy Harry megteszi, de nem gondoltam volna, hogy ő is…

Végre sikerült fogásából kiszabadulnom. Sírva berohantam a szobámba. Láttam, hogy egy szőkés hajú lány állt a bejárati ajtóban. Gemma volt. Ledobta a csomagjait a földre. Louis be akart jönni a szobámba, de a lány félrelökte. Látta, ahogy felpofozott.

-Be ne merj jönni.-fenyegette meg Louis-t az ujjával majd becsapta az ajtót és bezárta.

-Istenem. Jól vagy?-kérdezte.

-Hát..fogjuk rá.-törölgettem a könnyeimet.

Gemma megölelt.

-Louis nem ilyen. Hidd el.-mondta halkan.

-Én ilyennek ismertem meg..

Gemma csak bámult engem. Gyönyörű szemei voltak. 

-Rebecca.-kopogott Louis.

-Mi van?-válaszolt helyettem Gemma.

-Kijönnél Rebecca?

-Hogy felpofozz?

-Louis akadj le kicsit.-mondta Gemma.

Gemma lazának tűnt. Nagyon szimpatikus volt. Rámosolyogtam a lányra.

-Látod? Én vagyok a jobb Styles.-mondta.

-Most azt kell mondanom, hogy nem mert Harry.-kuncogtam.

-Az a szemét.-nevetett fel Gemma. 

Ismét sms-em jött.

„Na megérkezett Gemma?”

„Igen. Liam hogy van?”

„Jobban”-írta.

Nem volt túl meggyőző. 

-Harry mindent elmesélt rólad. Odavan érted. Imádja, hogy nem könnyű megszerezni téged.-mondta Gemma.

-Akkor ha könnyen adom magam, elenged?

-Nem Rebecca. Nem fog.-mosolygott.

-Reménykedtem benne…

-Hagylak aludni… és hidd el, Harry-vel nem olyan rossz. Vigyázni fog rád.-mondta majd rám kacsintott és kisétált.

-Gemma!-szóltam utána. A lány visszajött.

-Harry tényleg lelőtt volna?

-Eszébe juthatott, de nem tette volna. Soha.-mondta majd kisétált megint. 

Gemma-t Louis váltotta fel. Az ágyamban a fal felé fordultam. Nem akartam vele beszélni.

-Rebecca.-szólt.

Szipogtam egyet. Síni kezdtem megint.

-Ne haragudj rám. Feszült vagyok mostanában.

-Felejtsük el. Jó?-ajánlottam fel.

-Soha nem ütöttem meg még egy lányt sem rajtad kívül. 

-Szóval engem ért a megtiszteltetés és én lehettem az első?-nevettem fel kínomban. 

Hallottam, ahogy a bejárati ajtóm csapódik. Kisiettem megnézni ki jött be. Harry volt az.

-Miről maradtam le?-nézett rám.

-El sem tudod hinni…-mondtam halkan.

Harry szétnyitotta karjait, hogy öleljem meg. Más esetben nem tettem volna meg, de most jól esett az ölelése.

-Mi történt?-kérdezte halkan.

A fejemet ráztam.

-Mi történt? Ha kérdezek te válaszolsz.

-L-Louis..megpofozott..

-És miért?

Sírtam tovább. Azt hittem megvigasztal, de nem. Harry az asztalhoz vezetett, hogy üljünk le.

-Hagyd már.-hallottam Gemma hangját.

-Ha kérdezek tőle válaszoljon.

Felálltam, hogy besiessek a szobámba, addig ameddig vitáznak, de Harry megragadta a csuklómat. Erősen szorította.

-Ez fáj.-mondtam halkan.

-Ülj vissza.-utasított.

Megtettem, mert féltem tőle.

-Harry ne parancsolgass.-mondta Gemma.

-Gemma befognád?

-A szádat? Ezer örömmel.-mondta.

-Gemma!-kiabált rá.

-Jó. Már itt sem vagyok.-mondta mosolyogva.

Bírtam/bírom Gemma stílusát. 

-Na miért pofozott fel?-nézett rám Harry.

-Mert hisztiztem.

-Louis!-hívta.

A srác odasétált és lehuppant mellém egy székre.

-Igen?-kérdezte.

-Rebecca. Hagyj minket magunkra.-kérte Harry.

Felálltam és besiettem a szobámba.

 

*Harry szemszöge*

Dúltak bennem az indulatok. Dühös voltam Louis-ra. Rebecca az én barátnőm, csak én érhetek hozzá. Neki nincs joga felpofozni.

-Miért pofoztad fel?

-Harry, depressziós.

-És ezért tettél rá még egy lapáttal?

-Azt akarja, hogy öld meg.

Ezek a szavak szarul estek. Rebecca tényleg ezt akarná? Én ezt soha nem tenném meg.

 

*Rebecca szemszöge*

A szobámban az ágyamon ültem. Gondolkoztam.

-Rebecca?-nyitott be Harry.

-Igen?-kérdeztem halkan.

-Miért akarod, hogy öljelek meg?-kérdezte elkerekedett szemekkel.

-M-mert vége lenne ennek az egésznek.

-Miért akarod, hogy vége legyen?

Harry-t érdekelte ez. Úgy éreztem magamat, mint egy kihallgatáson.

-M-mert normális életet akarok. Azért jöttem ide, hogy új életet kezdjek.

-Ez sikerült is..-mondta.

-De nem ilyet.-fejemet a kezembe temettem, mert félte, hogy felpofozzon ezért.

-És ezért meg akarsz halni?

 

1

1