Lefagytam . Nem tudtam eldönteni, hogy kinyissam vagy pedig ne. 

-Rebecca! Harry küldött. Nyisd már ki!-szólt.

-T-tényleg?

-Igen.

Kinyitottam. Ha nem tettem volna és igazat mondd, Harry lenyakazott volna.

-Még sohasem láttalak..-mondtam.

-Ed vagyok.

-Harry nem mesélt rólad.

Gyanakodtam egy kicsit. Azt hittem hazudik.

-Menjünk, sétáljunk egyet és megbeszéljük. Le kell ugranom a közeli 24 órás kisboltba de nem hagyhatlak egyedül téged.-mondta meggyőzően.

-Ehh. pillanat. Előbb írok egy sms-est..-jelentettem ki.

-Nem érne rá?-kérdezte.

-Hát..végülis..-azonnal a telefonomért nyúltam. Nem, egyáltalán nem ért rá a dolog.

Írtam Harry-nek:

„Te küldted nekem a bébicsőszt?”

Pár perc múlva válasz is érkezett.

„Igen. Remélem örülsz ;) Xx”

A szememet forgattam, de megnyugodtam. Harry küldte őt.

-Na, jössz?-kérdezte.

-Aha, pillanat.-mosolyogtam rá.

A srác visszamosolygott. Barna szemei voltak.

Amint összeszedtem a cuccomat indultunk is. Csendes úton mentünk. Az utca ki volt világítva. Ha nem Harry emberével mentem volna, hát.. eléggé féltem volna. Megpillantottam egy csíkos pólós srácot, akin bőrdzseki volt. A cipzár nem volt felhúzva a dzsekin.. Épp a telefonját böngészte. Ahogy közeledtünk felismertem. Ő Louis volt.

-Erre gyere.-próbált átvonszolni Ed az utca túloldalára. 

-Nyugi előbb köszönjünk Louis-nak.

-Öh.. Inkább menjünk. Majd beszélsz vele máskor.-mondta gyorsan Ed. 

Ahogy ezt kimondta, láttam, hogy Louis fut felénk.

-Rebecca!-kiabálta idegesen Lou. Nem volt mérges, csak ideges.

Ed próbált még mindig áthúzni a túloldara, de nem mentem. Louis elért hozzánk.

-Rebecca.. ehh. Ő ki és miért hagytad el a házat?-kérdezte.

-Őt Harry küldte..és azt mondta le akar menni a közeli kisboltba..-mondtam.

-Nem hiszem. Harry engem küldött.

Louis végig mérte Ed-et.

-Ki vagy te?-kérdezte tőle.

Ed felkapott engem. Futni kezdett velem. 

Louis erre előkapott egy pisztolyt. Lőni kezdett vele. Szerencsére senkit nem talált el.

-Mi folyik itt?-kiabáltam.

Louis Ed elé lőtt, amitől megijedt és megállt. A csíkos pólós srác odasietett. 

-Francba!-hallottam Ed hangját.

-Állj le, Ed. Jobban teszed, ha lerakod Rebecca-t. Most.-parancsolta és a pisztolyt felé tartotta.

Ed lerakott. Kapkodtam a levegőért. Louis mögé siettem. Elbújtam. Biztonságban éreztem magamat. 

-Jó kisfiő.-mondta Louis, majd leadott egy lövést. Ed meghalt. Louis ölte meg. Felém fordult.

-Jól vagy?-kérdezte.

Nem tudtam válaszolni. Tekintetem a holttestre vándorolt. 

-Rebecca!-szólt hangosabban.

Ledermedtem. Nem ment a beszéd. Semmi nem jött ki a számon. Kinyitottam, de egy árva hang se.

-Rebecca! Kérlek válaszolj.-kérlelt. 

Válaszoltam volna, de nem ment.

*Louis szemszöge*

 

Bárhogy kiabáltam neki, nem reagált. Sokkot kapott. Elfelejtettem, hogy még soha nem látott emberölést. Az én életemben ez napi dolog. Kicsit megráztam, de nem erősen. Nem akartam, hogy fájjon neki.

-Rebecca!-kiabáltam rá hangosan.

Bármennyire próbálkoztam, nem válaszolt. Egy ideig állt, majd összeesett. Azonnal Harry-t hívtam. Elmeséltem neki, hogy mi történt..

-Hogy lehetsz ilyen amatőr?!-üvöltött Harry.

-Jó-jó. Kiment a fejemből.-mentegetőztem. 

Harry-nek megadtam a pontos címet és pár perc múlva meg is érkezett.

-Rebecca.-rázta meg a lányt erősen. 

Biztos voltam benne, hogy ezt megérezte Rebecca. Erőből rázta.

-Ha most szórakozol velem én..-kezdte el Harry.

-Nem szórakozik Harry.-mondtam.

*Rebecca szemszöge*

Minden csupa vér volt. Nem bírtam. Nem értettem miért nem visznek el. Azt gondoltam ott hagynak meghalni..de Harry felvett „menyasszony” fogásba és a kocsijához cipelt. Befektetett a hátsó ülésre. Harry és Louis is beszállt. Elindultunk. Mindent hallottam amit mondtak. Vitatkoztak… rajtam. Vagyis nem úgy, hanem azon, hogy ki tehet erről. 

Egy nagyon szép házhoz kanyarodtunk be.. vagyis az szép volt, amennyit láttam belőle fekve. 

Louis hátra jött és kivett a kocsiból. Most ő cipelt. Harry csak figyelte. Figyelte, mert gondolom ő akart bevinni engem.

-Nyugi. Csak beviszem. Ő a te csajod.-mondta.

-Oké, de a kezed ne kalandozzon a fenekéhez.

Harry féltékeny? 

-Ne aggódj..nekem is van barátnőm.-mondta.

Nem tudtam, hogy Louis-nak van barátnője. 

-Nem vagyok Harry barátnője.-nyögtem ki.

Harry és Louis rám nézett. A göndörnek láthatólag tetszett a mondatom. 

-Rebecca. Miért mentél el Ed-del a házadtól?-kérdezte lassan Harry.

-Azt mondta a te embered. Félek tőled, ezért beengedtem.-mondtam halkan.

Harry-t ismét megmosolyogtattam ezzel.

-Minden véres volt.-mondtam.

-Sajnálom Rebecca.-mondta Louis.

Nem válaszoltam rá. Láttam, ahogy megölt egy embert. Csalódtam benne. Azt hittem, nem olyan, mint Harry. Tévedtem. Ugyanolyan. 

*Harry szemszöge*

Tetszett Rebecca reakciója. Tetszett amit mondott. Imádom, hogy fél tőlem. Tetszett az is, ahogy reagálta Louis szólását. Azt hittem, hogy Rebecca tudta hogy a csajom. Ezek szerint nem. Nem értettem, hogy Louis miért pont Rebecca előtt lőtte le Ed-et.

*Rebecca szemszöge*

Féltem Harry-től igazán. Bármikor megüthet azért, mert elmentem Ed-el. Amikor a szememet kinyitottam egy fehér szobában keltem fel. Egy lány ült az ágy mellett, amiben feküdtem.

-Szia. Eleanor vagyok. Louis barátnője.-köszönt egy kedves mosollyal.

-R-Rebecca.

-Jól vagy?-kérdezte.

-Fogjuk rá…

-Louis sajnálja a történteket. Magát okolja. Annyira meg volt rémülve. Csak jót akart neked, meg akart védeni.. és sikerült is.-lépett közelebb hozzám.

Nem érdekelt Louis.

-Harry is gyilkolt már?

-Igen..Hidd el, többet, mint Louis.-mondta komoly arccal.

Louis belépett az ajtón.

-Szia Rebecca.-szólalt fel.

Nem válaszoltam. Haragudtam rá. Eléggé félreismertem őt.

-Kérlek ne haragudj. Nem így akartam..-mondta.

Eleanor megsimogatta a fejemet. Aranyos lány..

Harry is betoppant. 

-Louis mennétek?-kérdezte.

-Persze…-mondta.

Eleanor átkarolta Louist. Búcsúzásul rám mosolygott. 

-Jobban vagy?-kérdezte Harry.

-Mi?

-Mit mi?-kérdezte értetlenül.

-Miért érdekel, hogy mi van velem?-kérdeztem.

-Miért ne érdekelne, hogy mi van a csajommal?

Tudta, hogy mivel idegesíthet fel.

-A csajoddal? Harry soha nem voltam és nem is leszek a csajod.-jelentettem ki.

Csak mosolygott és az ablakon bambult ki.

-Nem akarlak megbántani, de az enyém vagy.-mondta.

-Nem!-kiabáltam és a fűrdőbe rohantam. Hamar megtaláltam szerencsére.

Az ajtót becsuktam.

-Basszus Rebecca! Nyisd ki az ajtót!-mondta.

-Nem, Harry.

-Addig nyisd ki ameddig még higgadt vagyok.-mondta.

Most már muszáj volt elmenekülnöm. A fürdő ablakból akartam kiugrani, de az emeleten voltam. Harry már majdnem betörte az ajtót.. Cselekedtem. Ugrottam. Annyira nem ütöttem meg magamat..de a karom eléggé fájt. Soha nem hittem volna, hogy aki kiugrik az emeletről, egyáltalán túléli..

Futni kezdtem. Harry bejárati ajtaja becsapódott. Kirohant a házból. 

-Rebecca!-kiabálta idegesen. 

Futottam ahogy csak bírtam. Hátra néztem és láttam, hogy Harry egy pisztolyt rántott elő.

Még gyorsabban rohantam. Féltem, hogy le fog lőni. 

-Rebecca! Én szóltam, hogy ne húzz fel!-kiabálta. 

 

1

1