Szóval ez egy kicsit hosszabb, mint a többi. Remélem tetszeni fog;) Xx

-Hmm?

-Harry hogy bánik veled eddig?

-Nem hanyagolhatnánk őt?

-De persze. Sajnálom.-rázta meg a fejét.

-Semmi baj.

-De egy kérdésemre válaszolj, kérlek, ami vele kapcsolatos.

-Ahhj. Mi lenne az?

-Hányszor ütött meg?-kérdezte komoly arccal.

-Hát..egyszer.-mondtam. Nem akartam mondani hogy egyszer, de akkor kettő pofont kaptam.

-Mikor?

-Ma.-mondtam halkan.

-Ma?! De hát tegnap lőttek rád.

-Ezt mondd neki… Mert nem hiszem, hogy ő ezt felfogná.

-Hidd el, felfogja, csak máshogy éli meg, mint te.

Úgy tűnt, Louis-t érdekli, hogy Harry hogy viselkedik velem, de közben azért próbál mellette kiállni.

-Hé. Fel a fejjel.-mondta majd megsimogatta a hátamat.

-De nem megy. Azt sem tudom ki ő és hogy hogyan kerülhettem ekkora slamasztikába!-éreztem ahogy néhány könnycsepp legördül az arcomon.

Louis csak bámult rám. Nem értette a hirtelen kitörésemet.

-Rebecca. Nyugodj meg. Nem lesz semmi baj. Higgy nekem!-bíztatott.

-Nem megy. Kérlek menj ki a szobámból, telefonálnék egyet.

Louis felállt és kisétált. Maga után becsukta az ajtót, lassan. Azonnal tárcsáztam Kim-et.

-Rebecca?!

-Kim!

-Mi van?! Harry hangját hallottam múltkor? Rebecca mi folyik itt?-kérdezte félősen. Még soha nem hallottam őt ilyennek. Megrémített.

-Ő volt az..nem tudom Kim, nem tudom mit tegyek. Egyik nap még minden rendben van, másik nap pedig a világ a feje tetejére áll. Harry valami bébicsőszt küldött rám. Mi csináljak? Nem bírok én így megszökni innen soha!-panaszkodtam Kim-nek.

-Nem tudom Rebecca. Halvány lila fogalmam sincsen.-modnta és egy sóhaj hagyta el a száját.

-Kim. Megkell szöknöm innen.

-Tudni fogják, hogy hol vagy.-mondta.

-Honnan tudnák?

-Mindent tudnak Londonról. Te onnan nem tudsz megszökni..Egyedül.-mondta.

-Nem Kim. Nem rángatlak ebbe bele! Szabadulni akarok, de nem ilyen áron.-szögeztem le rögtön.

-Rebecca!-hallottam Louis hangját és közben kopogott az ajtómon.

-Lekell tennem!-mondtam gyorsan Kim-nek.

-Igen?-kérdeztem.

-Bejöhetek?

-Ehh.Aha.-mondtam.

Nem lehettem túlságosan meggyőző.  Semmi kedvem nem volt se hozzá, se Harry-hez. Jójó, Louis aranyos meg minden, de tudom, hogy Harry embere. Hülye ötlet volt eljönni anyukámtól. Hallgatnom kellett volna rá.

-Hahó. Rebecca.-ült mellém Louis.

-Igen?-ráztam meg a fejemet.

-Min gondolkoztál ennyire?-kérdezte vigyorogva.

-Tudod min?! Hogy hogy a francba kerültem én ilyen helyzetbe. Ez lehetetlen. Ez csak egy rossz álom!

-Nem olyan rossz ez, hidd el. Harry meg fog védeni réged.

-Nem olyan rossz?! Rám lőttek és még meg is ütöttek. Az előtt soha nem bántak így velem!-hisztiztem továb.

-Az utobbi talán meg fog ismétlődni, de soha többé nem lőnek rád. Elárulok egy titkot..amikor meglőttek Harry halálra aggódta magát, hogy mi lesz veled. Félt. Soha nem félt még ennyire. Magát okolta a történtek miatt.-modnta Louis.

Mi? Azt hittem Harry halál nyugodtan ácsorgott és várta mikor döglök meg. Lehet hogy félreismertem őt.

-Nem fogom elviselni, hogy bárki is bántson engem! Louis, elegem van. Egyáltalán minek hívott ide Harry téged?!

-Rebecca. Láttak téged Harry-vel. Nem vagy biztonságban. Veszélyben vagy.-mondta.

-M-mi?

Veszélyben?! Harry miatt természetesen.

-Louis?-szólaltam meg.

-Hmm?

-Öhhm. Harry a … a „vezéretek”?

Louis nem szóval, hanem bólogatással jelezte, hogy igen.

Mi a franc?! Harry egy maffiózó csapat vezére? Sírni kezdtem. Ilyen szar helyzetben még soha nem voltam.

-Hahó. Louis, Rebecca.-hallottam Harry hangját.

Nem kopogott, csak bejött a szobámba és látta, hogy sírok.

-Mi csináltál vele?!-nézett Louis-ra.

-Én?! Inkább te…-mondta.

-Miről beszélsz? Itt sem voltam!-jelentette ki Harry.

-H-Harry.-szóltam fel.

-Mi az Rebecca?-kérdezte meg halkabban.

-Minek jöttél vissza?

Harry csak mosolygott.

-Louis, itt az ideje, hogy menj.-mondta.

Louis elindult az ajtó felé, majd integetett egyet nekem.

-Viszlát Rebecca.-mondta, majd a csíkos felső srác kilépett a házamból.

-Minek jöttél vissza Harry? Mondtam, hogy látni sem akarlak.

-Mindent amit akartam megcsináltam, szóval  itt vagyok.

Csak bámultam őt.

-Menj már el.-kértem tőle.

Harry nevetésbe tört ki.

Felpattantam az ágyamból, hogy kimenjek a konyhába enni valamit, de Harry elém állt.

-Hova akarsz menni?-kérdezte. Mosolya lefagyott az arcáról.

-A konyhába…enni.

-Nem.

-Mit nem?!

-Nem mehetsz oda. Ne császkálj, nemrég lőttek rád.-mondta.

Erre arrébb löktem és csak azért is kimente a konyhába

-Ohh..szóval azért pofoztál fel, mert nemrég lőttek meg. Nem igaz?

-Nem. Azért pofoztalak fel, mert megérdemelted. Senki nem beszélhet velem olyan hangnembe, mint ahogy te beszéltél velem akkor..és ide figyelj, ne merj még egyszer arrébb lökni.-mondta. Szemei összeszűkültek. Ideges volt.

-Olyan gyerekes vagy. Úgy teszel mintha a te tulajdonod lennék. Mintha egy barbie lennék.

-Hmm.-mosolygott. A gödröcskéit egyszerűen imádtam.

Nem értettem Harry-t.. Egyik percben még ölni tudna, a másikban meg már midnen jó és happy…

-Maradj itt. Mindjárt jövök. A telefonomat a szobádban hagytam.

Nem gondolkoztam..Amint bement a szobámba, megragadtam a lakáskulcsomat. Halkan nyitottam ki az ajtót, de hangosan csaptam be. A kulcsot beraktam a zárba és elfordítottam.

-Rebecca!-dörömbölt Harry.

-Nem vagy olyan nagy, ugye Styles?!-kiabáltam, majd futni kezdtem.

Amikor kiértem az utcára még gyorsabban szaladtam. Nem tudtam, hogy merre megyek. Amikor úgy véltem elég messze vagyok a házamtól, lassítottam. Éreztem, amint valaki megragad.

-Megvagy.-hallottam hangját.

Férfi volt. Szőke hajú, kék szemű. Egy fekete nadrágot és fekete pólót viselt. Olyan szemüveg volt rajta, ami szerintem eredetileg napszemüveg lehetett, csak már valamiért nincsen benne lencse.

-Harry dühös lesz rád, Rebecca.-mondta.

Honnan ismer?

Fogásából szabadulni akartam, de nem tudtam.

-Ne ficánkolj, kérlek. Fájni fog a lövésed helye.-mondta majd a kocsijához vezetett.

Amikor visszaértünk Harry ott állt a házam előtt. Baromi dühös volt.

-Hogy a francba gondoltad, hogy meglépsz előlem?!

-Egyszerűen utállak.-mondtam  neki.

-Niall.Menj el.-parancsolt a szőkére.

-Na mi volt ez az egész?! Bezártál a házadba! Cseszd meg Rebecca..Az ablakodon kellett kiugranom, majdnem eltörtem a bokámat!-panaszkodott.

Akaratlanul is, de nevetésbe törtem ki. Nem bírtam abbahagyni. A nagy Harry Styles-on kifog egy magasra építet ablak és egy zárt ajtó. Vicces.

Szigorúan nézett rám.

-Bocsi.-kuncogtam tovább, csak halkabban.

Harry próbált nem nevetni, de nem ment neki. Ragályos volt a nevetés.

-Ha még egyszer..ha még egyszer megpróbálsz elszökni..-kezdett bele de nem bírt komoly maradni. Folyton elröhögte magát.

Nem is tudtam, hogy tud így nevetni. Azt hittem ő csak a gúnyos röhögést ismeri, de tévedtem.

-Harry.. a nevetést és a majdnem eltört bokádat félretéve, mi ez az egész?-kérdeztem komolyan.

-Tudo, előlem nem szöksz meg. Soha. Hogy jutott ez az eszedbe? Veszélyes neked egyedül császkálni. Rohadtul az!-mondta mérgesen.

Vártam mikor pofoz fel, de nem tette meg.

-Azt hittem elmenekülhetek előled. De tévedtem.

-Elég nagyot tévedtél..

-Reménykedtem benne…-mondtam.

-Vegyél vissza.

-Jó..

-De ha már ennyire jól vagy, akkor szállj be a kocsiba.

-Jaj ne. Hová megyünk?

Igazából érdekelt..Kíváncsi voltam rá.

Amikor beszálltunk azonnal megkérdeztem megint:

-Nna merre megyünk?

-Kajálni.-mondta és rám nézett.

-Az utat figyeld!-parancsoltam rá.

Harry a szemét forgatta, de visszanézett az útra.

-A bokád hogy van?-kérdeztem vigyorogva.

-Jól de még nem bocsátotta meg azt, hogy egy ablakból kellett kiugrania.

Soha nem gondoltam volna, hogy Harry-nek van egy jófej oldala.

-Itt is vagyunk.-mondta komoly arccal.

Ahogy kiszálltunk a kocsiból, láttam ahogy az emberek távolodnak. Félnek Harry-től. Én is félek kicsit tőle…

-Erre gyere.-mondta.

-Harry..az emberek..-kezdtem el halkan.

-Igen?-nézett rám szigorúan.

-Semmi. Mindegy.

Harry leült egy asztalhoz én pedig mellé. Hamarosan rendeltünk kaját. Csend volt. Senki nem mukkant meg. Nagyon féltek.

Amikor végre megettük, Harry lerakott az asztalra egy köteg pénzt. Szerintem bőven volt ebbe borravaló is.

-Gyere Rebecca.-hallottam a hangját.

Felálltam és elindultam. Követtem őt.

-Szállj be a kocsiba.-mondta.

Amikor ő is beszállt elindultunk. Egy idő után megint lőttek a kocsira.

-Basszus! Nem hiszem el! Már megint!-mondta.

Az orra alatt káromkodott is..

-Rebecca, bukj le!-parancsolta.

Amit mondott, megtettem. Nem tudtam elhinni, hogy megint ezt történik.

Kis idő múlva nem hallottam lövéseket..

-Leráztuk őket.-mondta Harry.

Egy nagy sóhaj hagyta el a számat.

-Jobb, ha hazaviszlek.-mondta.

-Ez a minimum.-mondtam.

Harry kanyarodott néhányat és ott is voltunk.

10 óra lehetett. Harry-től kaptam egy sms-est.

„Ne engedj be senkit. Vigyázz magadra. Xx”

Ezután azonnal bezártam az ajtót és felhívtam Kim-et.

-Rebecca?-hallottam hangját.

-Kim! Megint lövöldözés volt..

-Kiszabadítalak onnan. Van egy tervem.-mondta.

-Kim! Veszélyes!

Egy ideig vitáztam vele erről, de aztán hallottam hogy kopognak.

-Mennem kell…-mondtam Kim-nek.

A kukucskálón kinéztem..Egy rövid barna hajú srác volt. Lefagytam.

-Rebecca!-dörömbölt..

Féltem..Az ajtót majdnem betörte.. Ki ő?! Honnan ismer?!

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés

​Szia. Nagyon tetszett, de ezt face-n már mondtam. Na mindegy. Hamar a kövit mert kíváncsi vagyok! :D *-* xoxo