2013.11.21. 18:05, Domi1994
-Rebecca!-rohant felém Harry.
Nem tudtam rá válaszolni. Beszélni akartam, de nem jöttek szavak ki a számon.
-Nyugodj meg.-mondta nyugtató hangon.
Jó kis beszéd. Nyugodjak meg. Az ember ilyen helyzetben hogy tudna már megnyugodni?! Nem is értettem. Ő teljesen higgadt volt. Nem bírtam nyitva tartani a szememet. Arra csuktam be, hogy Harry fölöttem gubbaszt és néz engem.
Amikor kinyitottam szemeimet egy szobában ébredtem fel..az én londoni szobámban. Úgy véltem, biztos csak egy borzalmas álom lehetett az egész. Felültem az ágyamban de egy borzasztó szúró fájdalmat éreztem a hasamnál. Nem álom volt.
-Nem kéne még mocorognod.-hallottam Harry szigorú hangját.
-M-mi történt?-kérdeztem halkan.
-Meglőttek téged, mert nem követted az utasításaimat. Miért nem maradtál a kocsiban?!
-Nem tudom. Nem gondolkoztam csak cselekedtem..
-Vettem észre.-mondta mosolyogva.
Vagy ezer kérdésem volt..
-Miért lőttek ránk?!
-Rebecca..hagyajuk jó?
-Nem. Mondd el!-követeltem.
-Engem akartak lelőni, nem téged.
-M-micsoda? Miért?
-Rebecca..Egy fontos ember vagyok Londonban.
Csak bámultam. Harry kiment a szobából. a Telefonomhoz nyúltam.
-Kim?
-Rebecca?-hallottam hangját.
Kim az én legjobb barátnőm volt. Mindent tudott rólam..
-Tudod kicsoda Harry Styles?-kérdeztem halkan, nehogy Harry meghallja.
-Igen. Miért kérdezed?-hangja átváltott félénkbe..mintha aggódott volna.
-Ki ő?
-Egy.. egy maffia..Rebecca miért kérdezed?-kérdezte teljesen bepánikolva.
Milyen maffia? Miért nem fejezte be a mondatát?
-A házamban van.
-Mi van?
-Tegnap meglőttek miatta. Most a házamban van. Kim mit csináljak?
-Úristenem. Meglőttek?
-Kim..mennem kell.-mondtam mert hallottam hogy Harry közeledett az ajtóm felé.
-Rebecca. Ne tedd le!
Épp kiakartam nyomni amikor Harry belépett. Kim biztos hallotta a hangját.
-Kivel beszéltél?
-B-barátnőmmel.
-Mi mondtál neki?-kérdezte szigorúan.
-Csak mondtam hogy megérkeztem Londonba.
-Szóltál rólam?-nézett rám szigorúan.
-Nem hiszem hogy bármit is mondanom kellett volna rólad.
Harry csak mosolygott.
-Ki vagy te?-kérdeztem tőle. Ez nem gúnyos kérdés volt..érdekelt.
-Rebecca. Inkább pihenj.
-Válaszolj!-követeltem.
-És ha nem?
-Válaszolj már!
-Ne követelőzz Rebecca. Ne próbáld meg ezt mégegyszer.-nézett rám és zöld szemei összeszűkültek. Mérges volt.
-És ha igen?
-Ne próbáld meg inkább. Attól mert tegnap lőttek rád ugyanúgy bánthatlak.
-Válaszolj Harold..válaszolj!-követeltem tőle de ezúttal már felemeltem a hangomat. Kiabálásnak még nem nevezném, mivel csak kicsit hangosabban mondtam, mint ahogy átlagosan szoktam beszélgetni az emberekkel.
Ezt a szólásomat és hangnememet kettő nagyon nagy pofonnal jutalmazta meg.
-Te állat!-üvöltöztem. Ezúttal igazi kiabálás volt.
-Abbahagytad?
-Takarodj!-üvöltöttem ismét.
-Nem hagyhatlak egyedül. Az emberek láttak velem így veszélyes.
-Nem érdekel! Menj innen!
-Hívom Louis-t. Majd vele leszel akkor.
-Ha olyan mint te meg ne próbáld!-utasítottam.
Harry elmosolyodott és a telefonjához nyúlt.
-Louis? Gyere Rebecca házához..Most azonnal.
-Mondtam hogy ne hívd ki!
-Nem kérdeztem.-mondta higgadtan és leült a szobámban egy székre, majd telefonját kezdte el böngészni.
Csak bámultam. Pár perc múlva csengettek majd kinyitották az ajtót. Egy nem túl magas barna hajú, fekete-fehér csíkos felsős jóképű, 20 év körüli srác lépett be.
-Louis. Maradj itt Rebecca-val.-mondta Harry.
-Nem gond.-mondta majd rám mosolygott.
Louis elindult felém majd leült az ágyam szélére.
-Szia.-mondta és ismét rám mosolygott.
Nem köszöntem vissza.
-Meglesztek?-kérdezte Harry.
-Persze!-modnta Louis.
Harry közelebb lépett hogy megsimogass az arcomat, de ellöktem a kezét és elfordultam. Látszott rajta hogy ez nem éppen tetszik neki, de nem csinált semmit csak állkapcsát összeszorította.
Harry kisétált a szobából és egy nagy ajtócsapódást lehetett hallani.
-Milyen bunkó vagyok. az én nevem Louis Tomlinson.
-Rebecca Goth.
-Nos.. lehet egy kérdésem?
-Ha muszáj..-mondtam halkan.
-Félsz Harry-től?
Éreztem, ahogyan egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Ne sírj emiatt. Harry először bunkó és udvariatlan, de idővel rájössz hogy-kezdte el, de nem hagytam hogy befejezze.
-Idővel?! Nem leszek vele semennyi ideig! Utálom őt teljes szívemből! Egy undorító utolsó féreg..-mondtam.
-Rebecca. Elhiszem hogy nem akarsz vele semennyi idő teltölteni, de muszáj lesz..-mondta halkan, majd megsimogatta a hátamat.
Harry miért nem ilyen kedves?!
-Rebecca?-hallottam hangját.
Köszönöm. Sietek vele :')
...és köszönöm a "kritikát". Ezen javítani fogok :)