Ez már izgalmasabb rész:$ Remélem tetszeni fog nektek,) A következő rész valószínűleg kövi héten felis kerül Xx

-Rebecca! Azonnal állj meg!-üvöltözte.

Nem figyeltem rá, csak rohantam. A kiabálása egyre közelebbről jött. Éreztem, amint valaki megragadja a csuklómat. Harry volt az. Megálltam, mivel már amúgy is rettentően elfáradtam.

-Nem megmondtam, hogy ne csinálj jelenetet?-üvöltözött.

Néhány könnycsepp gördült le az arcomon. Csak bámultam rá és vártam, mikor nyugszik meg végre, de nem történt meg.

-Hagyj már békén!-kiabáltam rá, majd újra futásnak eredtem.

Nem tudtam, hogy mi történik, de valaki elém lőtt. Rettentően hangos volt. Nagyon megrémültem..Hirtelen valaki megragadott, de nem Harry. Egy feketés felcselézett hajú férfi. Próbáltam fogása alól kikerülni, de nem sikerült. Túl erős volt. Harry lassan sétál felém. Kicseszettül dühös volt.

-Kösz, Zayn.-mondta rettentő mérgesen.

Zayn Harry mondatára bólogatott.

-Mit mondtam az előbb?!

-Hogy ne rendezzek jelenetet.-mondtam halkan.

-Erre te mit csinálsz?! Végig futsz az utcán kiabálva mint valami félőrült!

-S-sajnálom Harry.

Erre nem reagált, csak idegeskedett és motyogott valamit az orra alatt, miközben a tarkóját fogta. Természetesen visszavezetett a kocsijához.

-Honnan van pisztolyod?-kérdeztem ijedten.

-Úgy vettem..-mondta.

Nem fogtam fel, hogy mi történt.Valóban lelőtt volna?

-H-Harry?

-Hmm?-hümmögött dühösen.

-Te le akartál lőni?

-Basszus Rebecca. Direkt mellé lőttem. Hogy jutott eszedbe elfutni?!-kérdezte még mérgesebben. Gödröcskéi nem voltak jelen se zöld bájos szemei, helyette egy zöld összeszűkült szempárt pillantottam meg.

-Én..én haza akarok menni. Nem is ismerlek téged!-fakadtam ki. Könnycseppeimet törölgettem.

-Tudod ki volt az a srác?-kérdezte.

-N-nem.

-Zayn. Az egyik emberem.

-M-mi?

-Süket vagy?-tört ki gúnyos nevetésbe.

-Minek vannak embereid?

-Rebecca.. Sok olyan emberem van, akik veszélyesek. Rájuk nézel és meglátod. Zayn nem közéjük tartozik.-felelte, de nem igazán a kérdésemre válaszolt.

-Harry?

-Hmm?

-Nem vinnél haza?-kérdeztem félénken.

Nem válaszolt, csak kanyarodott egyet. Pár perc múlva már ott is voltunk.

-Köszönöm.-mondtam.

-Még látjuk egymást, Rebecca.-mondta miközben mondta, rám sem nézett. Valószínűleg még mérges volt a szökési kísérletem miatt.

Este 10 óra lehetett mikor ágyba bújtam.

*Másnap*

Mikor felkeltem egy furcsa meglepetés várt..

-Mi a jó büdös francot keresel itt?-förmedtem Harry-re, aki ott ült az ágyam melletti széken.

-..és hogy jutottál be ide?!

-Bejöttem az ajtón.-mondta nevetve.

-Miért jöttél?

-Miért aludtál ilyen sokáig?-folytatta a röhögést.

-Válaszolj a kérdésemre.-követeltem tőle.

Harry csak mosolygott.

-Elmegyünk egy koncertre.-bökte ki végül.

-Nem akarok.-ültem fel az ágyamban.

-Hmm?-nézett rám szigorúan.

-Ahhj. Milyen koncertre?-huppantam vissza.

-Meglepetés.-vágta rá.

Erre még kicsit nyöszörögtem. Semmi kedvem nem volt ehhez.

-Muszáj?

Harry dühösen rám nézett.

-Jó,jó. Vettem a célzást.

-Öltözz fel, most.-parancsolt rám, majd kisétált a szobából. A konyhában leült egy székre. Gyorsan felöltöztem. Csak egy fakó csőgatyát húztam magamra, hozzá egy farmer mellényt és alá pedig egy rózsaszín felsőt. Megragadtam a pink converse-m és a lábamra vettem.

-Kész vagy?-hallottam Harry hangját. Elég türelmetlen volt.

-Igen.

Benyitott, szemével végigmért.

-Jól nézel ki.-bókolt megjelenésemnek.

Köszönetnyilvánításképpen bólogattam.

Fél óra múlva oda is értünk. Szerencsére szerettem ezt az együttest.

Ahogy beértünk meglátták Harry-t.. Mindenki összesúgott. Harry átkarolt, hogy ne vesszek el a nagy tömegben. Elkezdtünk közelebb menni a színpadhoz. Könnyű volt, hisz amerre mentünk ott a tömeg feloszlott. Egy kis „sövény” volt előttünk. Más esetben megrémültem volna, hogy ennyire félnek Harry-től, de most nem tudott érdekelni. Csak a koncert járt a fejemben. A lényeg, hogy tolakodás nélkül az első sorban állhattunk.

Amikor fellépett a banda a színpadra, Harry arcán megjelentek a gödröcskéi. Szája szétnyílt és egy mosoly látszódott arcán. Boldog volt. Láthatólag tetszett neki.

Körülbelül fél óra múlva nagy durranásokat lehetett hallani.. Harry azonnal „menyasszony” fogásba megragadt majd rohanni kezdett velem. Kezeimet nyaka köré fontam, nehogy elejtsen.

-Harry! Mi történik?!-kérdeztem teljesen bepánikolva.

-Lőnek Rebecca.-mondta nyugodtan.

Hogy a francba tud még ilyenkor is ilyen higgadt maradni?! Be kell vallanom, irigyeltem tőle kicsit.

-Mi?!

-Minél előbb el kell tűnnünk innen.-mondta, majd berakott a kocsiba és utánam ő is beszállt. Lövéseket hallottam amik a kocsit eltalálták.

-Mi ez Harry?!

-Bukj le azonnal!-parancsolta.

Követtem utasítását. Rájöttem, hogy lőnek ránk. Miért?! Mi folyik itt?!

Harry ide-oda kormányozott. A kocsi hirtelen lelasított.

-Basszus!-hallottam hangját.

-M-mi az?

-Kilyukadt a kerék.-mondta majd elővett egy ezüstszínű pisztolyt.

-Mi akarsz azzal?!

Nem válaszolt, csak kiszállt a kocsiból.

-Itt maradsz. Meg se mozdulj!-parancsolt rám ismét.

Igazából úgy beszélt velem, mint egy kutyával..

Pár perc múlva lövéseket hallottam, majd semmit. Ez ismét eljátszódott. A lövés közti szünetekben gondolom feltöltötték a fegyvereket, de nem tudtam biztosan. Egy idő után, amikor azt hittem, hogy vége a lövöldözésnek, kiszálltam az autóból. Nem gondolkodtam, csak cselekedtem. Kár volt..

-REBECCA!-hallottam Harry hangját.

Egy nagyon nagy durranást hallottam és egy erős fájdalmat a mellkasom alatt. Mi ez?! Utolsó erőmmel magamra néztem és megállapítottam: meglőttek…Még két lövést hallottam,de utána se kép, se hang.

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés